Saját verseimből:

 

Sakktábla

 

Ebben a Hazában mi csak tengődünk,

hol átlósan, hol „L” alakban lépünk.

Mi itt a túlélésért küzdünk!

 

„Király” – „Király” ellen ránt támadólag kardot,

elveszi az egyik, mit a másik adott.

S mindkettő üti a szegény „parasztot”!

 

Csatlósai által sanyargatják azt a népet,

mely már eddig is eleget szenvedett.

- Mi adjuk oda Nekik a vezető szerepet! –

 

Mára már mindenki fekete vagy fehér,

ez dönti el köztünk, ki ellenség, ki testvér.

Pedig nem patakzik más, csak az Egyszínű, piros vér!

 

Remélem egyszer eljön az a pillanat,

mikor a „paraszti-egység” győzelmet arat.

S felakasztja a Kétszínű Zsarnokokat!

2005.01.21. (péntek)

 

Mondj igent az életre!

 

Ha azt érzed, hogy a hullámok összecsaptak fölötted,

s az élet értelmét már sehol sem leled.

Mondj igent az életre!

 

Ha nem látsz a sötétségből kiutat,

az egyetlen út a Semmibe mutat.

Mondj igent az életre!

 

Ha már azon gondolkodsz, hogy kötéllel, pengével

vagy milyen más módon számolj le az élettel.

Mondj igent az életre!

 

Mert nem az a bátor, aki öngyilkos mer lenni,

hanem az, aki visszatér a jövőért harcolni!

Mondj igent az életre!

2005. 01.23. (vasárnap)

 

Az élet színpadán

 

Az élet színpadán mi (is) szerepet játszunk,

egy jobb élet reményében az árral szemben úszunk,

s sokszor a „Szent célért” egymáson gázolunk!

 

Színészekhez hasonlóan maszkírozzuk magunk,

ami mögé elrejthetjük az igazi valónk,

így Senki sem tudhatja meg, hogy kik is vagyunk.

 

Pénz, siker, (ön)csalás, csillogás,

nem számít az Embereknek semmi más,

csak az élvezetek és az önboldogulás.

Ha tényleg ez számít, elér a pusztulás…

2005.02.15. (kedd)

 

 

Hajnal

 

Ébred a boly.

Kelnek a szorgos dolgozók

érezvén a reggel közeledtét.

Lámpáktól fénylenek az ablakok,

mint megannyi szentjánosbogár.

 

A felkelő Nap sugarai nyaldossák a Földet,

- csodálhatjuk a tájon játszó színeket -,

melyek fröccsenő festékként

terítenek be mindent.

 

Futótűzként sötétülnek el az éjszakai fényei,

eltűnnek az emberek mögül az éjszaka lényei,

dobogni kezd a város szíve,

s feléled az új élet reménye.

2005.02.15. (szerda)

 

Összezavarodott Világ

 

Jézus felment a Golgotára

cipelve szörnyű bűneink keresztjét.

Ha Mi így pusztítjuk magunk, s mások életét,

hiábavaló volt dicső kínhalála.

 

Az Emberiség tudattalan állat módjára

halad a halál által kitaposott ösvényen.

Siet elérni saját életének végső sziklájára,

hol nem várja más, mint a Semmi tátongó mélysége.

 

Itt még megállhatunk, ez nem a Vége,

hisz innen még látszik a csipkebokor fénye.

Ez jel! Figyelnünk fel jókor,

hogy regélhessen rólunk az utókor.

2005.02.24. (csütörtök)

 

Intelmek

 

Hogyan irányítsd az Élet tengerén a hajód?

Te fogd meg a saját evezőlapátod!

 

Vigyázz, ha mások eveznek helyetted,

kifoghatják vitorládból a szelet,

s eltéveszthetnek egy-egy szirtet.

Az Élet tengere sokszor hullámzó, ijesztő,

s ha nem Te evezel,

csónakod nem lesz más csak lélekvesztő,

mely darabokra hullhat hirtelen.

 

1.

 

Másokkal ne légy kegyetlen,

hisz lehet, hogy valakinek

Te vagy az egyetlen

szalmaszál, melybe kapaszkodhat.

Ám Soha ne várj irgalomra!

Hisz, aki ezt teszi, az szánalomra nem méltó!

A jövő nemzedékeinek pedig csak a dicsőség való!

 

2.

 

A Szeretet a legnagyobb érték,

ezzel Soha ne lény fukar.

Nincs a Világon olyan mérték,

mely adásakor szabályozni akar.

 

3.

 

Próbálj meg igaz maradni,

hogy ne lehessen kétségbe vonni

Egyetlen szavad sem.

A fél igazság, nem igazság.

Az ember nem tökéletes, de törekedj,

hogy hibáidon fölülemelkedj.

Ki kétszer már farkast kiáltott,

harmadszor már nem kapott segítőjobbot.

 

4.

 

Ha szétnézel a kerek Világban, lásd meg, ami szép.

Lehet az a Napfelkelte, egy nyíló virág vagy egy kép

a múzeum falán.

Őrizd meg, ami régi emlék.

 

Ima

 

Uram engedd, hogy békében éljünk,

hogy minden szépséget észrevegyünk,

hogy szeressünk, ne gyűlöljünk.

Védd meg Hazánkat minden ártalomtól,

menekítsd ki mindig a Gonosz karmaiból.

Mutasd meg a Jó utat!

Ámen

2005.04.07. (csütörtök)

 

Trianon

 

Szörnyű idők voltak, a Világ összefogott ellenünk,

nem voltunk Hatalmak, Semmit sem tehettünk,

s e kegyetlen napon talán az ég is sírt felettünk.

„Bátor, s bölcs” volt ki e kis, hajszolt országot,

egy pengő feldobásával darabokra vágott,

s elszakított egymástól testvért, s jó barátot.

Véres testek útján menve a háborút megnyerték,

az „igazság kardjával” Mária országát felszeletelték.

A „béke érdekében” ezt velünk megtehették…

2005.06.04. (szombat)

 

Örök remény

 

„Nagyvilág! Megszületett a magyarok büntetése,

a jóságos-strázsáló nyugat végső tőrdöfése.”

Ezredéves bástyáink támadta már osztrák, török, tatár,

s most ezen áll-alku megkötésekor lángokban áll a határ,

s az elrabolt magyarok segélykiáltása a magas égbe száll.

 

Nyugodj meg Szent István, ne forogj sírodban,

szól még magyar visszhang a Hármas halmokban!

Leng még magyar zászló az elrabolt földek felett,

visszakapjuk egyszer, mi jogosan minket illet!

Nagy-Magyarország nem hagyjuk elveszni fényes dicsőséged!

 

„Csonka Magyarország nem ország,

Nagy-Magyarország mennyország!”

2005.11.13. (vasárnap)

 

Kockadobás

 

Fordul a kocka, s felettünk

szeszélyes kedvvel dönt a Sors.

Fájó bánatunk vagy sugárzó örömünk

függ attól, hogy a vége egyes vagy hatos.

A kockával, mely az életem irányítja

valami baj lehet,

hisz a Sors döntő keze nem dob vele mást csak egyest.

Minden egyes dobása pokolian fáj,

hisz mély tőrdöfés a  szívem közepébe.

A könnyem kicsordul, s elmosódik a táj:

„Ne dobj többet – kiáltom –hagyjuk a fenébe!”

2006.03.05. (vasárnap)

 

 

Személyes történetem

-avagy én már kezdem érteni, ki vagyok-

 

Az emberek sötét szobában ülve várják,

hogy a boldogság fénye bevilágítsa végre életük,

ahelyett, hogy szívüket  bátran kitárnák

s így másokat is bevilágíthatna  ragyogó fényük.

 

Én is sokáig vártam ezt a reménysugarat,

feledve azt, hogy gyermekként mi volt a célom.

S mikor nem jött, átkoztam magam, s az Urat,

mondván,: nem segít, pedig Övé a hatalom.

 

S aztán ráébredtem, hogy régen segíteni akartam,

hogy mások élete általam boldogabb legyen.

De a boldogság üldözése közben utam rég elhagytam,

s véres harc kellett ahhoz, hogy újra megleljem.

 

De úgy érzem, mára újra jó úton járok, s tudom

hogy a boldogságot először még magamban kell, meglelnem.

S akkor a kulcsot másoknak is odaadhatom,

hogy ragyoghasson bennük is a fény, ahogy ragyog a lelkemben..

2007. 10. 07. /vasárnap/

 

Őrzöm azt a pillanatot…

Őrzöm azt a pillanatot, mikor békésen melletted fekszem,

hisz ilyenkor végre megnyugszik a lelkem.

Őrzöm azt a pillanatot, mikor csókokban eggyé válunk,

mert ilyenkor úgy érzem, szép lehet az álmunk.

Őrzöm azt a pillanatot, mikor csókjaimtól tűzben ég a tested,

mert ilyenkor szemeidben látom égni a tomboló SZERELMET.

Őrzöm azt a pillanatot, mikor szorosan MAGAMHOZ ölellek TÉGED,

mert ilyenkor él a remény, hogy SZERELMÜNK soha nem ér véget!

2008.06.28. (szombat)